Papagáj mánia

Latin neve: Nymphicus hollandicus

Származási hely: Ausztrália

Átlagos életkor: 15 - 18 év

Testnagyság (Fejtetőtől farokvégig mérve) : 32 cm

Testsúly: 70 - 100 g

Ivarérettség: 1 éves korban

Nemek megkülönböztetése: A tojó homloka, feje teteje, pofa- és toroktájéka szürkéssárga, a fültájékon levő folt kevésbé élénk, bóbitájában több a szürke.

Fészkeltetés: 25x25x50 cm-es faodú, 8 cm-es röpnyílással. Költési időszaka kora tavasszal szokott kezdődni. A pár felváltva kotlik, a fiókákat együtt nevelik fel. A kotlás az első tojás lerakásával kezdődik, a fiókák a tojások lerakásának sorrendjében kelnek ki. A tojásokat a tojó naponta rakja le.

Tojások száma: 4 - 5

Kotlási idő: 18 - 21 nap

Kirepülési idő: 4 - 5 hét. A szülők a kirepülést követően még kb 3 hétig etetik a fiókákat.

Etetés: Hullámos papagáj és kanári keverék, gyümölcsök, zöldeleség, lágyeleség (II. séma, lásd: Tartás, idomítás)

Tartás, elhelyezés: Egy madár számára a minimális kalit méret 75 x 40 x 50 cm-es. Nem lármás madár, ezért lakásban ideális társunk lehet. Bármilyen kisebb termetű madárral együtt tartható, mert nem agresszív fajta. Mozgékony madár, ezért naponta legalább egyszer engedjük a lakásban egy kicsit repkedni.
Külső volier ideális mérete számára 2.5 x 1 x 2 m a szakirodalom szerint, védőházikóval felszerelve. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy 2 m3-es volierben akár három párt is elhelyezhetünk.

Egyéb tudnivalók: Eredeti élőhelyén általában párokban és kisebb (50 fős) csoportokban él, a csoportokon belül a párok szigorúan összetartanak. Szárazság idején viszont vízlelőhelyek környékén akár 1000 madár is összegyűlik. A zárt erdőket nem kedveli, inkább a nyílt területek madara. Röpte gyors, iránytartó, néha akrobatikus. Költési időszaka a csapadéktól függ, de általában az őszi (ill. ausztráliában a tavaszi) hónapokban kezdődik.

nimfapapagáj (Nymphicus hollandicus /régen: Callipsittacus Novae-Hollandiae v. Leptolophus novae-hollandiae/ - Nymphensittich - Cockatiel): eredeti élőhelyét Ausztráliában találjuk, a kontinens középső és nyugati sztyeppéin, ahol ez a látványos, a kakaduk családjába tartozó papagáj nagy csapatokban él, s fák odvaiba fészkel.
Az első leírásokban Psittacus hollandicus néven szerepel, hiszen Russ 1792-ben a Psittacus nemezetségbe sorolta.
A nagysága 30-32 cm, a súlya 70-90 g (Low szerint a tenyésztett hímek 80-102, a tojók pedig 89-92 g-osok).
Életmódja megegyezik a laposfarkú papagájokéval. A szárazságok idején felkerekedik, s nagy távolságokból vonul azokra a helyekre, ahol még lelhet vizet. Nagy elterjedése ellenére nincsenek alfajai, ugyanis a vízlelőhelyek közelében a klb. tájakról érkezett csapatok keverednek. Ez a magyarázata, hogy alfajok nem keletkeztek.
Egyébként nem csak a vízhiány készteti vándorlásra, hanem a rendkívüli szaporasága is. Kedvező feltételek mellett olyan gyorsan követik egymást a fészekaljak, hogy esetenként a legbőségesebb táplálékforrás is kevésnek bizonyul.
Ilyenkor nagy csapatok vonulnak le a kontinenst övező tengerekig, s volt rá példa, hogy átjutottak Tazmániába. Érdekes, hogy a párok a legnagyobb csapatokban sem tévesztik egymást szem elől.
A normál v. vad alak alapszíne barnásszürke, a szárnyfedők csaknem fehérek, a fültájék piros v. narancssárga, körülötte a tollazat fehér. A fej alsó része és a fejtető a homlokkal, vm. a bóbita citromsárga.
A hím farka felül barnásszürke, alul fekete. A tojó farktollai felül fehéres hullámvonalakkal keresztcsíkoltak, a fonákjuk sárgásan márványozott, a bóbitája számottevően kisebb, a pofafoltja sápadtabb, a sárga színek a fejen mosottak.

Már egészen fiatalon is meg lehet állapítani a nemét, ugyanis a tojó kézevezőinek a fonákján (a szárnybelsőn) a galambszürke színű tollak mindegyikén 2-3 sárgás folt van. A hímeknél ezek a foltok egészen elmosódottak, és csupán 2-3 evezőn lelhetők fel.

A fiatalok sötétebb csőre a 3. hónapban kezd világosodni. Aki tehát beszédre szeretne nimfát tanítani, az sötétebb csőrű, vagyis fiatal madarat válasszon!

A nimfapapagáj nagysága 30-31 cm. Ez meghatározza a minimális kalitméretet: 80x70x110 cm, amelyben az állatvédők sem találhatnak kivetnivalót.
Az egy évnél idősebb, tenyészérett pároknak (nagyobb volierben akár több pár is költethető együtt) 25x25x30 cm-es fűrészporral 3 cm magasságig bélelt odúkat kínáljunk fel, 7 cm átmérőjű bebúvónyílással.
A tojók 3-6 fehér tojásából a kicsik a 21. napon kelnek. A hím is megkotlik, de éjjel csak a tojó melengeti a tojásokat. A fiókák 4-5 hetes korukban repülnek ki. Már a fészekben is nagy zajjal kunyerálnak élelmet a szülőktől, amikor pedig kirepülnek, betölti az egész lakást a kéregető kis nimfák éktelen ordítása.
A kirepülés után rendszerint már csak a hím etet, mert a tojó általában új költéshez kezd. A kicsik 4 hónapos korukra színeződnek ki, 8-9 hónapos korukra ivarérettek.
A táplálásuk nem sokban különbözik a hullámos papagájétól, de kaphatnak kendert és napraforgót is. Megszolgálják a csíráztatás fáradtságát és a tejbe áztatott kenyeret, vm. a tojásos lágyeleséget is. Meg kell még jegyezni, a nimfapapagáj oly mértékben akklimatizálódott, hogy némi edzés után napi 2-3 alkalommal langyos vízzel itatva, energiadús takarmányozás mellett mínusz 20 fokon is teleltethetők. Természetesen nem ez számukra az ideális.
Grahl említi, hogy tud a nimfa egy énekespapagájjal való kereszteződéséről. Vasiceknél szerepel, hogy rozella hím összepárzott egy nimfa tojóval. Sajnos a kicsik 14 napos korukban elpusztultak, de a keresztezés mégiscsak reménykeltő.

Mutáció:

A pigmenthiányos albinók és lutinók mellett a mutánsok tenyész kiválasztása folytán ma már számos színváltozata ismert:
I. fehér 1. /fekete szemmel/ albinó tojó és albinó hordozó hím keresztezésével keletkezett - fehér tollazat és csőr jellemzi, a fülfolt viszont még rózsaszínes, a bóbita homokszínű, a láb rózsaszínes;

II. fehér 2. /piros szemmel/, vagyis albinó. Az egész tollazat, a láb, a csőr és a szem is pigmenthiányos. Az öröklésmenete:
1,0 albinó x 0,1 albinó = 100% tiszta albinó;
1,0 albinó x 0,1 normál = 50 % albinó hordozó hím és
50 % albinó tojó;
1,0 normál x 0,1 albinó = 50% hím, albinót hordozó és
50 % tojó normál;
III. világosszürke v. pasztellszürke - a törzsalak jegyeit viseli, de a tollazatban a szürke és a fehéresszürke dominál;
IV. ezüst - mindazon tollrészek, amelyek a normál alaknál szürkék, itt sokkal halványabb, ezüstös árnyalatúak. Valamelyest sötétebb a hamvasnál;

V. hamvas - a bóbita és az áll halvány kékes szürke, a szemtájék és az arci rész fehér, de a pofafolt piros; a fejtető, a tarkó, a váll, a szárny és a test hamvasszürke, de a szárnyél fehér. A farok fehérpettyes hamvas;

VI. hamvas ezüst - a legvilágosabb változat, amelyben még fellelhető az ezüstös árnyalat.
VII. izabella v. fahéj - a hamvasból keletkezett, a tollazatban a világos krémszín uralkodik;